SARLÓSPUSZTA TERMÉSZETI ÉRTÉKEI

Sarlóspuszta Magyarország nagytájai közül az Alföld, azon belül is a Duna-Tisza köze területén fekszik. Közigazgatásilag Pest megyéhez tartozik, és különleges éghajlata, vízrajza, növény-és állatvilága miatt a Kiskunsági Nemzeti Park illetékességi területe.

Néhány szó a Nemzeti Parkról

A Hortobágyi Nemzeti Park után másodikként alapították 1975-ben. A lakosság, a megye és Kecskemét városa kezdettől mindent támogatást megadott ahhoz, hogy ez a belterjes mezőgazdasági kultúrákkal széttagolt nemzeti park kellő védelmet adhasson értékeinek. Míg másutt a természetvédelem csak korlátot, tiltást jelentett, itt kezdettől közös ügynek, büszkeségnek számított. A természeti értékek védelmén kívül fontos szerepet kapott a hagyományos pusztai állattartás és tanyavilág védelme, a tudományos kutatás, az oktatás, az ismeretterjesztés, idegenforgalom és a hagyományos lovassport támogatása.
A park különlegessége, hogy nem egy összefüggő területen alakult, hanem több különálló, egymástól eltérő távolságra fekvő egységből áll, jellegzetes mozaik-park. Ezek a területek valaha összefüggő, természetes egységet alkottak, majd a mezőgazdaság terjeszkedése elvágta őket egymástól. A növény- és állatvilág azonban ma is képviseli a területek kapcsolatát. A szigetszerű védett értékeket tehát együttműködés nélkül nem lehetne megóvni.

Lépteink alatt

Ha valaki a Kiskunságról hall, elsősorban a homokbuckák jutnak az eszébe. Ezt a homokot a 4-5 millió éve megjelent Ős-Duna hordta ide, bár akkor még medre jóval keletebbre húzódott. A jégkorszakok közti jégmentes időszakokban a homokot a szél kifújta, ami később futóhomokká és lösszé alakult, amely a homok alatt mindenhol megtalálható. Az uralkodó szelek hatására a homok északnyugati-délkeleti irányú buckasorokká formálódott. A buckák közt mindenhol sekély, 30-50 cm mély tavak húzódnak, amelyek a nyári aszályos időszakban párolognak, kiszáradhatnak, oldott sótartalmuk besűrűsödik. Ezek a szikes tavak, sóban gazdag talajok adják a táj egyedülálló növény-és állattársulását.
A homok és lösz alatt azonban mindenütt ott található az Ős-Duna vastag folyóvízi üledéke, ez alatt pedig a valaha itt hullámzó Pannon-beltó tavi üledéksora.

Derült égből...

Sarlóspuszta a Kárpát-medence legmelegebb területén fekszik, így a nyár a napsütés jegyében telik. Azok viszont, akik a tél gyönyörű havas-fagyos romantikáját kedvelik, meglelik itt a medence leghidegebb telét. (Talán csak a Kárpátokban, Székelyföldön keményebb a tél.) A legmelegebb napokon +35C° van, a leghidegebb napon viszont -16C° is lehet. Ez 51C° különbséget jelent. Április első hetétől október végéig viszont nemigen kell fagyra számítani. A csapadék kevés, az évi átlagos 550 mm egzotikusabb tájakon már félsivatagos éghajlatnak számít.

Vadvízország

A táj két meghatározó folyója a Duna és a Tisza, amelyek közt a homokhátak a vízválasztó szerepét töltik be. A folyószabályozás előtt a folyók mentén megszámlálhatatlan állandó és időszakos vízfelület, természetes csatorna, fok, láp, mocsár, tó alakult ki. Amióta megépültek a gátak, mesterséges csatornák alakítják a táj arculatát, és átalakult az itt élő emberek sajátos életformája, az ártéri gazdálkodás is. Azonban ma is több mint 150 állóvíz, holtág, láp, mocsár idézi az egykori vízgazdagságot.

Ahol a föld egyesül az éggel

A két nagy folyó mentén egyhangúnak is mondható táj húzódik, itt található az ország legalacsonyabb pontja (Szeged közelében 76 m), de máshol sem emelkedik 110 m fölé. A két folyó között elterülő homokhát legmagasabb pontja az Ólom-hegy, ami 172 m. A felszínt mégis változatossá teszi a buckavidék, és a homokhátak közt megbújó kisebb tavak, lápok.

A puszták világa?

Ha megtehetnénk, hogy két-háromezer évet visszaugrunk az időben, bizony hiába is keresnénk a sokak által ősinek tartott érintetlen pusztát. Akkoriban még - többek között egy hidegre forduló éghajlati változás miatt - az Alföldet kisebb rétekkel megszakított erdőség és láp foglalta el. Valójában tehát ez az erdőssztyepp az Alföld természetes növényzete, a fátlan pusztaság már a történeti idők kultúrtáját idézi. Ezért nyilvánították védetté 1998-ban a kunpeszéri Szalag-erdőt.

A mi mozaikunk: a Turjánvidék

A négy község (Kunadacs, Kunbaracs, Kunpeszér és Tatárszentgyörgy) által közrefogott terület 1996-ban vált a nemzeti park részévé. Két táj, a Duna-terasz és a futóhomokhátság határán húzódik, ahol egykor az áradás és a talajvíz állandó rétlápot tartott fenn. Ezt a vízben gazdag határterületet nevezi a nép turjánosnak. A hagyományos gazdálkodásnak köszönhetően természetes állapotában maradhatott fenn ma is. Régen a nádasokban tanyázó farkasok komoly veszélyt jelentettek az állatokat kint legeltető emberek számára. Jókai Mór regényei még emlegetik a velük folytatott véres küzdelmeket. Ma már csak fészkelő és átvonuló madárvilágáról híres.
Gazdag növényvilágának legérdekesebb és leghíresebb virágai az orchideák. A trópusokon 25000 fajuk él, nálunk csupán 20-30 faj, mind védett és mind talajlakó. A kosboroknak nevezett virágkülönlegességek csak azokon az élőhelyeken nyílik, ahol több feltétel együtt teljesül. Ilyen a megfelelő nedvességhez, egy-két gombafajhoz, valamint egy bizonyos vadméhféléhez ragaszkodik beporzáskor. Különlegessége, hogy a virág a méhekre emlékeztető formát, színt ölt és olyan illatanyagokat termel, ami megfelel a méhnőstények illatanyagának. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, a kosborfaj akár egy-két év alatt is kipusztulhat a területről.

A sarlóspusztai vadas-park állatai

A dámvad

Európa nagy részén előforduló szarvasfajta, Magyarországon viszont ritkább másik szarvasunknál, a gímszarvasnál. Alkalmazkodó-képes, de leginkább a dús aljnövényzetű, tisztásokkal tarkított erdőket szereti, fűféléket, erdei gyümölcsöket, magokat fogyaszt, de kárt tehet gazdasági területeken is. Párzási időszaka, a barcogás októberre esik, a bikák igyekeznek minél több tehenet maguk köré csalogatni. Ilyenkor a bikák közt elkeseredett harcok dúlnak. 8 hónap után egy-két pettyes borjú születik. A borjú két nap után lábra áll, követi anyját. Társas életet élnek, csak az öreg bikák kóborolnak egyedül. Átlagos életkoruk 20 év.

A muflon

A háziasított juh őse. A jégkorszak után - főleg őseink vadászata miatt - délre szorult, csak Szicília és Korzika szigetén maradt fenn. Magyarországon 1868-ban engedtek el 2-2 párt, ezektől az egyedektől származik a mai állomány. Középhegységi erdeinkben, sziklás, köves lejtőkön érzi jól magát. Növényevő, igénytelen faj, de a magas hóhoz nem szokott, ezért télen emberi segítségre szorul. A kosok együtt kóborolnak, párzási időszakban - október-november táján - csatlakoznak az anyákhoz (berregés). A kosok ilyenkor tekintélyes fejdíszükkel rontanak egymásra, de komoly kárt nem okoznak a másikban. A bárány március végén születik, amely már két óra múlva képes anyját követni. Érdekességük, hogy gyomrukban gyakran képződik 1-2 cm átmérőjű bezoárkő, amelynek a népi babona gyógyító erőt tulajdonított.

A vaddisznó

Egész Európában elterjedt sertésféle. Kedveli a sűrű aljnövényzetű, nedves helyeket. Télre szélvédett helyen készít vackot magának, nyáron szűk területen mozog. Mindenevő, növényeken kívül csigákat, rovarokat fogyaszt, mindazt, ami érzékeny orra elé kerül. Télen súlyuk harmadát is elveszíthetik. Párzási időszakuk, a búgás a téli hónapokra esik, és rejtettebben zajlik a szarvasokénál. Márciusban születnek a kismalacok, a fiatal kocák 3-5, az idősebbek 6-8 malacot is ellenek. A kicsik egy hét múlva követik anyjukat. Általában kondában élnek, csak az idősebb kanok mozognak egyedül. A kondán belüli rangsor kemény küzdelem után alakul ki. Bonyolult hangsorokkal kommunikálnak egymással.

Szabad háziállatok

A végtelen rónán nyájakban, gulyákban, ménesekben legeltek a hosszú évszázadokig európai hírű ősi és őshonos fajtájú magyar háziállatok: a ló, a szürkemarha, a rackajuh, a sertés, a tincses kecske, a parlagi lúd és számos apró állat.

A szilaj szürkemarha

"Bazsgérban (azaz Magyarországon) él egy nagy vadállat, olyan mint egy elefánt, bőre egymaga annyit nyom, mint két erős szarvasmarha. Feje olyan nagy, mint egy borjú. Szarvai olyan nagyok és olyan hosszúak, mint az elefánt ormánya. Vadásszák és úgy nevezik: attakda. Csodálatos állat." Abu Hamid arab kereskedő így látta és írta le a magyar szürkemarhát ezer évvel ezelőtt. Ez a nagytestű, békés, de ennek ellenére erős és szilaj állat tartása és kereskedése nagyban hozzájárult, hogy Mátyás király idejében Magyarország jólétével és műveltségével Európa államai fölé emelkedett. Tény, hogy a magyar szürkemarha-kereskedés vámjának harmincadjából fedezte a kincstár a hadikiadásokat a törökök kiűzésére. A magyar szilaj szürkemarha az aranynál drágább kincs volt. Külföldön nem olcsósága, hanem kiváló minősége tette kelendővé. Ez az állat mindenütt megélt, mindent megevett, füvet, nádat, sást, szittyót, télen pedig akár a hó alól is kiszedte az avart. Az erek és fokok táplálta dús legelőkön meghízott állatokat Szent Vitus napja körül - egyenesen a pusztáról - lábon hajtották - Bécs, München, Strasburg, Velence piacáig. Sokszor ezrével úsztatták át őket a Dunán - szinte veszteség nélkül.
A nyugati városok mészárosai magyar szürkemarhát vásároltak, mivel köztudomású volt, hogy mindenfajta betegségnek ellenáll. Erre jó példa a nürnbergi jegyzőkönyv, amelyben rögzítették: 1713 nyarán a város 300 marhát vett nálunk és annak ellenére, hogy Ausztriában és Németországban marhavész dühöngött, őszre a gulya szinte hiánytalanul és fertőzés nélkül megérkezett.
A gulyák ma a nemzeti parkokban, trágya és növényvédő szer nélküli területeken legelnek. Így a természetes körülmények között növő állat húsának nagy a vastartalma, koleszterinszegény és az elfogyasztott gyógynövényektől különleges az aromája.

A magyar racka

A magyar rackajuh jellegzetes, magyarok által kitenyésztett juhféle. Olyan legelőn is megél, ahol más állat elpusztulna, igénytelen, kitartó, szívós. A Kárpát-medencében a magyar racka két alfaját tartották és tenyésztették: az alföldit - vagy más néven a hortobágyit - (racka) és az erdélyit (cigája). Az alföldi racka különleges szarvalakulása valószínűleg mutáció következménye, ami a középkor vége felé következhetett be. Ez a V alakban felálló pödrött szarv, mint fajtajelleg maradt meg, teljesen egyedülálló sajátosság.
A juh ugyanúgy, mint a szarvasmarha, élő "húskonzerv" és tejtermelő állat volt. A felesleges húst elődeink szárítással tartósították. Sátraikat, a jurtákat nemezből készítették, a nemezt pedig a racka gyapjából. A juhbőrt a ruházkodáshoz többféle módon használták föl: bundát, subát, irhamellényt, különféle takarókat készíthettek belőle. A 18. századra tehető hazánkban a nagy fajtaváltás: ekkor hozták be a merinónyájakat, mivel akkor a legfontosabb szempont a gyapjúhozam volt.
A fajtaváltás tehát nem volt zökkenőmentes, és nem véletlen, hogy az Alföldön - közelebbről a Hortobágyon és a Nagykunságon - maradt fönn legtovább a rackajuh tenyésztése.

Irodalom

Rakonczay Zoltán (szerk.): A Kiskunságtól Bácsalmásig. Mezőgazda Kiadó, 2001.
Pannon enciklopédia Magyarország növényvilága, Dunakanyar 2000, Budapest, 1995.